Karesz is pont elfeküdt mellém. Mindig ettől féltem, hogy kialvatlanul, kell mennem szülni. Ráadásul délután még a majálist is körbejártam és a Hiemer házban is nyílt nap volt, ezért azt is megnéztem. Karesz egyből átölelt és mondta nem lesz semmi baj, mad szépen elkezdtünk készülődni viszonylag nyugodtan és indultunk a kórházba. A csomagom persze, már hetek óta készen állt. A kórházba érve Karesznak kint kellett maradnia nekem pedig felvették az adataimat, majd az ügyeletes orvos megvizsgált és kiderült, hogy még mindig faros a babó. A doki szerint csak a 38. hétben voltam, pedig 2007.05.03.-ra voltam kiírva. Folyamatosan csordogált a maradék magzatvíz, így kaptam antibiotikumot a fertőzés veszély miatt és rákapcsoltak az nst-re a vajúdóban. Kareszt pedig hazaküldették velem mondván reggelig úgy sem, lesz baba. Mondták, hogy nem ehetek, nem ihatok az esetleges császár miatt. Kérdezték, hogy jönnek-e a fájások, de csak nagyon enyhén éreztem, teljesen rendszertelenül. A reggeli vizitig 2 óránként vizsgáltak, de nem tágultam szinte semmit, néha rákötöttek az nst-re és vért is vettek kétszer. Reggel hét körül kerültem szülőszobára, ahol tovább vajúdtam, ilyen rendszertelenül és a Kareszt is felhívhattam, hogy ott legyen velem. Reggel 8-kor volt vizit ahol azt mondták, hogy kell csinálni egy uh-ot, hogy megállapítsák a babó méreteit, mert ha 3500 gr alatt van akkor meg kell próbálnom normál úton megszülni. Ők ránézésre meg mondták, hogy az alatt van ekkor elpityeregtem magam, mert féltem ettől a lehetőségtől. Elvittek uh-ra ahol a doki a frászt hozta rám, mert az előző kismama adatait mondta be ami bpd=99 mm egy pillanatra megállt bennem az ütő, de gyorsan javított és babó fej- és haskörfogata is 93 mm volt, becsült súlya pedig 3000 gr. Visszakerülve a szülőszobára elkezdték adni az oxitocint 09:03-tól 1 ml/h, 09:50-től 2 ml/h aztán 3 ml/h, 13:25 12 ml/h, 13:36 40 ml/h és végül 13:43 80 ml/h. 10 óra körül kezdtek rendszereződni a fájások, úgy 4 percenként jöttek, majd fél 12-től 2-3 percenkenként. Dél körül már kezdtek elviselhetetlenek lenni a fájások, így 12:07-kor gázt kértem a szülésznő elmagyarázta, hogy kell használni és onnantól kezdve a férjem diktálta az ütemet. Mikor elértem arra a pontra, hogy éreztem a székelési ingert szóltam a szülésznőnek, aki hívta az orvost. A kitolási szakasz már tényleg nem fájt csak a feszülést éreztem még a fájások is sokkal enyhébbek voltak. A gátmetszésnél érzéstelenítettek és elég nagyot vágtak. A faros fekvés miatt speciális fogással segített az orvos enyhe forgatgatásokkal a hasam felé fordította ki a babót. A vége felé kissé megijedtem, mert mondta a doki, hogy most aztán nyomjak, mert innen már csak kifele van az út. Végül kb. 20 perces kitolási szakasz után 13:46-kor megszületett Kitti. Nem sírt fel egyből és mondtam a páromnak is, de ő nem válaszolt, mert nem akart megijeszteni ép a babó torkán dugták le a csővet, de utána egyből felsírt és már el is rohantak vele. A méhlepény pillanatok alatt meg lett utána és kiderült volt egy melléklepényem is. A varrásnál is érzéstelenítettek, de azért éreztem néhány tűszúrást. Amit senki nem mondott nekem, hogy a vért kitörlik belülről ami kissé kellemetlen volt. Mikor én is és a babó is jobban voltunk, behozták szoptatni és szopi után apukája dajkálta mellettem, míg a 2 órás szülőszobai fekvés le nem járt. Utána két ágyas szobába kerültünk. Szülésemnél két női szülész-nőgyógyász és 4 szülésznő volt jelen, mondjuk ebből 2 még tanuló volt. Örökre hálás leszek nekik, mert nagyon sokat segítettek.