Ja, közben kicsit vérezni is kezdtem, ezen aztán jól beijedtem, de aztán kiderült, hogy ez normális. Gyorsan riasztottam a páromat, hogy indulunk. Közben a fájások kb 2 percenként jöttek és egyre jobban fájtak. Úgyhogy ezerrel be a kórházba, rodeóztunk végig a villamos síneken.

Bent megvizsgált a szülésznő, akkor már 7! cm-re ki voltam tágulva, úgyhogy ez gyorsan ment.

Bementünk a szülőszobába, ott egy kicsit ücsörögtem egy labdán, és mikor jöttek a fájások kapaszkodtam a páromba. Aztán olyan fél kilenc körül már jöttek is a tolóffájások. Gyorsan felfektettek a szülőszékre és a méhszáj már el is tűnt, úgyhogy idáig minden nagyon szépen alakult.

De sajnos a vége nem lett ilyen egyszerű. Kellett nyomnom, de mivel a doki nem akarta, hogy megerőltessem a szememet, ezért mindig néhány fájást végig is kellett pihennem, az sokkal rosszabb volt, mint nyomni. Aztán mivel a fájások nem voltak elég erősek, kaptam oxitocint. De még így sem akart kijönni az a baba. Már eltelt 2 óra a tolások óta és még mindig sehol. Akkor azt mondta a dokim, hogy sajnos vákumozni kell. És egyszercsak ott termett egy sereg ember, elég ijesztő volt. De a végén csak nem lett vákum szerencsére, mert az egyik orvos a könyökével kinyomta belőlem Zsombit 3 nyomásra. Az elég brutális volt, de szerencsére gyorsan ment és azért tényleg jobb volt mint a vákum, így 11.58-ra lett meg Zsombika. Úgyhogy az elejétől a végéig 4 és fél óra volt az egész, de én már így is azt hittem közben, hogy soha nem lesz vége, főleg a tolás közben, de azért én is azt mondom, hogy bármikor újra csinálnám az egészet.