Délutánra már rendszeres 5 perces 1 percig tartó méhösszehúzódásaim voltak, úgyhogy hívtam a  szülésznőt, aki javasolta a melegvizes fürdőt, és a homeós bogyókat.

Este 6-kor már  a kórházban voltunk, mert 4 perces fájásaim voltak. Gyors vizsgálás: 2 ujjnyira  voltam nyitott, viszont  a fejét még mindig ki lehetett mozdítani,  úgyhogy mázli, hogy nem repedt meg a  magzatburokburok, mert előfordulhatott volna, hogy a köldökzsinór kicsúszik….

Mivel a fájások nagyon elhúzódtak és azzal nem arányosan tágultam, megbeszéltem a szülésznővel, hogy oxitocinnal rásegítünk, mert akkor már lassan 2 napja nem aludtam, és nem bírtam volna a szülést.

Beöntés, borotválás, majd a szülőszobában is voltunk a férjemmel és kaptam az oxitocint.

½ 8 kor már 4 ujjnyira voltam nyitva, megérkezett a dokim is, megrepesztette a burkot.

A fájások erősődtek a szülésznő masszírozta a derekam illóolajjal, kaptam 9 körül fájdalomcsillapítót, mert már nagyon nem bírtam a  fájásokkal. Na ez arra volt jó, hogy megtapasztalhattam milyen egy füves cigi után, mert kicsit kóma voltam, de a fájásokat nem nagyon csillapította. ( szegény férjem kezét teljesen összenyomorgattam)

10 után már elviselhetetlen volt a fájás 1 perc fájás 1 perc szünet…. Akkor szólt  a dokim, hogy kezdjek el tolni. Na én toltam mint állat, de a gyerkőc feje alig mozdult… ( viszont ekkor legalább nem éreztem a fájást).

½ 12 kor többszöri próbálkozás után a dokim megkérdezte, mit szeretnék legyen császár vagy próbálkozom még? ( igaz ő már eldöntötte mit csinál, de azért megadja a demokratikus döntés lehetőségét…

Sajna éreztem, hogy hiába nyomok inamszakadtáig, nem mozdul a feje a babának, úgyhogy mondtam, hogy sztem császár….  Ebben egyetértettünk J

Úgyhogy műtételőkészítés, spinális érzéstelenítés, én ekkor már a fáradtságtól remegtem…

24.én 00.10-kor megszületett a 4430 grammal és 61 cm-rel, 38-as fejkörrel Balázs. Sajna egyből elvitték, csak egy pillanatra mutatta meg a  dokim. Apa viszont ott volt  a fürdetésnél, és neki is adták oda utána.

Engem bevittem a kórterembe, remegtem tetőtől talpig, olyan szinten, hogy nem tudtam magamat se  visszafogni.. borzalmas volt….

Másnap 12-ig feküdtem, addig kaptam 5 egység infúziót, nem tudtam a lábam mozgatni, és nem láttam addig a fiamat sem…

Az első felkelés borzalmasan fájt, úgyhogy én nem értem miért favorizálják a csaszit.( azóta is reggeli felkelés a sebhúzódás miatt pokol nekem még)

Behozták Balut is, és én csak órákig néztem őt, el sem tudtam hinni, hogy ott van nekünk végre ő…. A gyerek minden fájdalmat feledtetett velem…