Vasárnap 152/95 lett, amihez már szédülés is párosult. Hétfőn reggel újra ctg-re kellett mennem, itt ismét rosszul lét kerülgetett. Vérnyomásom ismét magas lett. Utána elküldtek áramlás vizsgálatra (jó lett az eredmény), mivel a kiírt időpontom vasárnap lejárt, magzatvizet is szerettek volna nézni, de mivel nem voltam kinyílva így azt nem tudták megcsinálni. Az ügyeletes orvos haza sem akart engedni, de megígértem, hogy délután visszamegyek, csak hadd szedjem össze a cuccaimat otthon.

Így történt, hogy 05.07-én este befeküdtem a kórházba. Ekkor rögtön mértek ismét vérnyomást, ami ekkor teljesen normális volt. Másnap reggel vért és vizeletet is néztek, hogy a toxémiát ki tudják zárni. Minden leletem jó lett.  A kórházban az volt a protokoll, hogyha nem indokolt különösen, akkor a betöltött 41. hétig nem indítanak szülést. Így 1 hét pihenő következett. Minden nap kétszer néztek ctg-t és négyszer mértek vérnyomást is. Többször voltam ultrahangon és áramlásvizsgálaton is. Csütörtök délután távozott a nyákdugóm, némi jóslófájásokkal kísérve, de a méhszáj nem puhult és nem tágult egyáltalán. Az orvosom úgy döntött, hogy hétfőn 05.14-én délután felken a méhszájra egy érést-tágulást elősegítő zselét és ha ez sem indítja be a szülést, akkor kedden rásegítenek oxitocinos infúzióval.

Hétfőn délután 3-kor megkaptam a zselét, utána 4 órán át feküdnöm kellett a szülőszobán a vajúdóban és közben folyamatosan rajtam volt a ctg. Semmi fájást nem éreztem. Este megvizsgáltak és láss csodát 1 újnyira kitágultam. Azt mondták, ha éjszaka semmi nem lesz, akkor másnap reggel bekötik az infúziót és majd szépen megszülök.

Reggel 8-kor lesétáltam a szülőszobára és ismét a vajúdóban kellett feküdnöm, rám tették a ctg-t is, de addig nem kaptam meg az oxitocint, ameddig fel nem szabadult a műtő (biztos, ami biztos alapon). Bekötöttek egy kanult és sós vízet kaptam infúzión keresztül. 9 óra körül megérkezett az orvosom és férjem is. Kb. 10 óra körül kaptam meg az első adag oxitocint, ami fájást nem csinált viszont abba a pillanatban, ahogy elért Márkhoz neki lecsökkent a szívműködése -  az orvosom végig ott ült az ágyam szélén és nézte a monitort - de ahogy ezt észre vette rögtön elzárta az infúziót. S mondta, hogy ebből úgy néz ki császár lesz. Várni kellett, mert az orvosomnak konzultálnia kellett a főorvossal, aki úgy döntött, hogy később újra kapjak egy adagot, addig pedig kapjak még sós vízet, ha sürgősen műteni kell, legalább fellegyek töltve. Kb. du. ½ 2 körül kaptam az újabb adag oxitocint, az orvosom a  férjemmel együtt nézték a monitort – közben kedélyesen elcseverésztek .

Az orvosom arca egyszer csak elsápadt, közölte hogy ez már nem tréfa és elrohant keringést javító injekcióért - ekkor már gondoltam komolyabb gáz van, mint azt odáig hittem.

Innentől felgyorsultak az események. Rögtön vittek a műtőbe, kb. 2 – ¼ 3 lehetett. Spinális érzéstelenítést kaptam, néhány perc alatt totál lezsibbasztott majd 14:26-kor már ki is emelték a kisfiúnkat. Annyit láttam belőle, hogy csupa vér és nagyon sír. Elvitték és miközben engem stoppoltak egy pillanatra megmutatták, de mondták, hogy vinni kell inkubátorba mert nagyon fázik és kapkodja a levegőt. Aztán mivel az őrző tele volt már, én visszakerültem a vajúdóba és ott kellett feküdnöm másnap délig. De pár perc múlva a férjem bejöhetett hozzám egy kicsit és az orvosom is visszajött, megnézte a gyereket és hozta a méret adatokat és mondta, hogy nincs komoly baja. Utána magamra maradtam- ez volt a legrosszabb. Ott feküdtem mint egy darab fa, deréktól lefelé semmit nem érezve. Közben időnként jöttek aztán cserélték alattam, amit kellett, infúziót kaptam és különböző szurikat. Mikor már egy kicsit elaludtam volna az automata vérnyomásmérő fél óránként bekapcsolt, amire mindig felriadtam. Éjfél körül az egyik szülésznő lehozta hozzám Márkot egy pár percre és mellém fektette- na ekkor sírva fakadtam, azt hiszem ekkor jött ki rajtam az elmúlt 5 év összes bánata, küzdelme és öröme. Mivel a fejemet nem emelhettem fel, így csak szemeztünk egy kicsit, megpuszilgattam és legközelebb másnap délután kaptam meg egy fél órára Este kezdtem érezni a fájdalmat, másnap 11-kor kellett fel kelnem. 2-3 napig igen rossz volt, fájt minden mozdulat. Csütörtökön reggel 6-kor megkaptam pici fiam és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Egy dolgot sajnálok csak nagyon, hogy az apukája csak aznap vehette kézbe, amikor jöttünk haza és nem tölthettük 3-asban el azt a 2 órát, ami sima szülésnél megengedett.