Csináltam a szokásos reggeli dolgomat, és folydogált a magzatvíz. Ekkor már tudtam, hogy itt bizony baba lesz még ma. Fájás semmi. 8 után ébresztettem apát, hogy hívja a mentőket. A mentősök sem tudták, hogy hova is tartozunk körzetileg, telefonáltak, és vittek a Sote I-re. Magzatvíz folyamatosan folydogált. Kórházba érve adatfelvétel, borotválás, beöntés, ekkor már 1 újnyira nyitva voltam. Fájás még mindig semmi. Irány a szülőszoba, ctg-re. Mivel egyáltalán nem volt fájásom, ezért kaptam infúziót, ami meghozta hatását. Rögtön 5 perces fájásaim voltak. Aztán ahogy telt az idő, lettek 2 perces fájások. Estefelé kaptam fájdalomcsillapító injekciót. Ezután leálltak a fájásaim. Folyamatosan vizsgáltak, ekkor már három újjnyira nyitva voltam. Volt egy olyan érzésem, hogy a doki kézzel tágítja a méhszájat. 22 órakor úgy döntöttek, hogy megcsászároznak fájásgyengeség miatt. 22:35-kor megszületett Renáta: 2640 grammal és 50 cm-rel. Rögtön megmutatták, és miután megfürdették, akkor is visszahozták megmutatni. Azután elvitték inkubátorba. Másnap délben kerültem le az osztályra, és onnantól kezdve éjjel és nappal együtt vagyunk.