A szoptatás természetes művészet, de ugyanakkor tanulható is. Régen a nők úgy nőttek fel, hogy eltanulhatták a szoptatást a körülöttük lévő, gyermekeiket szoptató édesanyáktól. Ma felnőhet egy nő anélkül, hogy valaha is látott volna szoptató anyát. Következésképpen, amikor neki születik gyermeke, lehet, hogy keveset tud majd a szoptatásról. Az édesanya tudása azonban még így is csak egy része az egésznek, mivel gyermeke szintén alakítja majd a szoptatás menetét. Vannak babák, akik könnyedén elkezdenek szopni, míg másoknak időre, gyakorlatra és bátorításra van szükségük, hogy jól szopjanak.

Vannak édesanyák és babák, akiknek a szoptatás a kezdetektől könnyen megy, másoknak viszont nem. A szoptatás leginkább az első hetekben jelent problémát. A lehetséges sok kérdés, aggódás és probléma ellenére a szoptatás a gyakorlattal egyre könnyebbé válik. Sok általános nehézség elkerülhető, ha tudjuk, mire számíthatunk.

Az első néhány nap

Mielőbb kezdjünk szoptatni - minél hamarabb, annál jobb

A legjobb, ha a babát születése után azonnal mellre tesszük, mert ekkor a legerősebb a szopási ösztön (reflex). A legtöbb babának az első órában erős késztetése van a szopásra. A babák általában tudnak és akarnak is szopni a születésük utáni első órában.

Kolosztrum - amire minden újszülöttnek szüksége van

A kolosztrum sárga színű, ún. előtej, amit az anyamell már a terhesség alatt termelni kezd. Szülés után azonnal a baba rendelkezésére áll. Koncentrált táplálék, amely oly sok ellenanyagot tartalmaz, hogy a „baba első védőoltásának” is nevezik. A kolosztrum a baba összes szükségletét fedezi az első napokban.

Gyakran szoptassunk - ez a legjobb a mamának és a babának is

Bár a kolosztrum tökéletes táplálék, ennek az első tejnek kicsi a mennyisége (teáskanálnyi), ami ideális az első napokban. Mivel a baba csak most tanul a száján keresztül enni, kis mennyiséggel könnyebben boldogul. Kis adag tápláléktól kevésbé érzi magát jóllakottnak, ez bátorítja, hogy gyakrabban szopjon, ami segíti a tejtermelés gyorsabb beindulását. A kolosztrumnak hashajtó hatása is van, elősegíti a mekónium kitisztulását a baba beleiből (az első, kátrányszerű, zöldesfekete széklet), és ez segít megelőzni az újszülöttkori sárgaságot. Kutatások kimutatták, hogy minél gyakrabban szopik egy újszülött az első napokban, annál ritkábban kap újszülöttkori sárgaságot. A korai mellretételnél a baba könnyebben megtanulja összehangolni a szopást, a nyelést és a légzést, hiszen ekkor a mellbimbó még puha, nincs tele tejjel, ezáltal könnyű ráharapni. A kutatások szerint azoknak az édesanyáknak, akiknek szülés után azonnal mellre tették újszülöttjüket, kevesebb problémájuk volt a szoptatással, és tovább is szoptattak.

A korai és gyakori szoptatás az édesanyának is jó. Segít az anyának felépülni a szülésből: fokozza a méhösszehúzódásokat, gyorsítja a placenta megszületését, és csökkenti a vérzést. A gyakori szoptatás az első napokban megelőzheti a fájdalmas tejbelövellést is. Így jobban megismerhetjük babánkat, és megbizonyosodhatunk arról, hogy képesek vagyunk szoptatni, megnyugtatni és ellátni őt.

Milyen gyakran és mennyi ideig szoptassunk?

Minden csecsemő különböző szopási igényekkel születik. Az első pár napban néhány baba szeretne gyakran szopni és sokáig. Más babák órákig szopnának szünet nélkül, hogy azután néhány órát aludjanak, majd kezdenék elölről az egészet, míg az anyatej be nem lövell a szülés utáni harmadik vagy negyedik napon. Vannak olyan újszülöttek is, akik gyakrabban szopnának, de egyszerre csak rövid ideig. Néhány csecsemő nem érdeklődik az egész szoptatás iránt, vagy az első napjaikat végigalusszák.

Szánjunk sok időt a szoptatásra az első napokban! Ez sokkal könnyebb, ha az édesanya és gyermeke éjjel-nappal együtt vannak. A kórházi napirend akadályozhatja a szoptatást, ha a babákat csak akkor hozzák etetni, ha alszanak vagy sírnak, és nem amikor ők akarnak enni.

Ha egy baba álmos vagy nem érdeklődik a szopás iránt, próbáljuk két-három óránként mellre tenni. Vegyük figyelembe az ő igényeit, és akkor próbálkozzunk, amikor ébren van vagy csak könnyű álomban (a szemgolyók mozognak a szemhéjak mögött). Teremtsünk félhomályt, és csak a pelenkát hagyjuk rajta, mert a túl melegtől is elálmosodhat. Gyengéden dörzsöljük vagy ütögessük a hátát, nedves ruhával letörölhetjük az arcát és a homlokát. Különböző szoptatási helyzetekkel is próbálkozhatunk.

Csak az anyamellet kínáljuk - Kerüljük el a cumisüveget és a játékcumit!

Az egészséges csecsemőnek nincs szüksége sem tiszta, sem cukros vízre, sem pedig tápszerre. Sok kórházban a gyermekgondozási szokások közé tartozik, hogy cumisüveget és játékcumit adnak a csecsemőknek, így lehet, hogy írott orvosi rendelkezésre lesz szükségünk, hogy „kivédhessük” ezeket. Ha egy baba cumisüveget vagy játékcumit kap, kevesebbet fog szopni, így az anya melle könnyebben begyulladhat a pangó tejtől.

A cumisüveg és a játékcumi szopási problémákat is okoz. A víztől és a tápszertől jóllakik a baba, így kevésbé fog érdeklődni a szopás iránt. A kutatások szerint a rendszeres tápszerezés gyorsan a szoptatás befejezéséhez vezet, általában 4-8 héten belül. Ez azért van így, mert az anya tejtermelése a kereslet-kínálat elvén működik - minél többet szopik a baba, annál több tej termelődik. De ennek a fordítottja is igaz. Minél ritkábban szopik egy baba ( mert jóllakott a tápszertől), annál kevesebb teje termelődik majd az édesanyjának. Azok az anyák, akik tápszert adnak, mielőtt a tejtermelésük beállna, gyakran az „egyre több tápszer - egyre kevesebb anyatej” ördögi körébe kerülnek. Kutatások szerint azoknak az újszülötteknek, akiknek az első napokban vizet is adtak, nagyobb lett a súlyveszteségük, valamint jobban besárgultak, mint a kizárólag kolosztrummal táplált társaik.

A cumisüvegek és játékcumik könnyen okozhatnak „cumizavar”-t az első néhány héten, amikor a baba még csak tanulja a szopást. A baba számára megtévesztő, ha cumit is kap, hiszen másképp kell mozgatnia a nyelvét, száját és ajkát szopás közben, és másképp, amikor üvegből iszik vagy cumit kap. Ennek következtében másképp szopja az anyamellet, így kisebesíti azt, és ráadásul keveseb tejhez is jut - több erőfeszítés árán. Vannak, akik teljesen vissza is utasítják az anyamellet. Néhány baba számára akár csak egyszeri cumisüvegből történő táplálás is elég a fenti állapot kialakulásához. Amennyiben cumisüveg vagy cumi bevezetését tervezzük, próbáljunk várni legalább a baba egy hónapos koráig.

Előzzük meg a mellbimbó kisebesedését: jó szoptatási helyzetet válasszunk, és a baba is jól harapjon rá a mellre.

Sok édesanya szerint a mellbimbó kisebesedése úgy kerülhető el, hogy mindkét mellen csak pár percig szoptatunk. Ám ha a babát megfelelő helyzetben tartjuk az ölünkben, és helyesen „harap rá” a mellre, a mellbimbó még akkor sem sebesedik ki, ha a szoptatás gyakori és sokáig tart.

Ügyeljünk a jó helyzetre és a helyes ráharapásra

• Helyezkedjünk el úgy, hogy a babát közel húzzuk mellünkhöz, és próbáljunk ellazulni. Segíthet, ha a babát egy párnával támasztjuk meg. A babát húzzuk a mellünkhöz, és ne a mellünket a babához.
• Bizonyosodjunk meg arról, hogy a baba feje pontosan szemben van a mellünkkel, és nem kell elfordítania a fejét szopáskor. A legtöbb helyzetnél a baba egész testének szembe kell fordulnia a miénkkel, pocak a pocakkal.
• Támasszuk alá a mellet, amíg a baba ráharap, és végig az etetés alatt is: a hüvelykujjunk legyen felül, és a másik négy ujj alul (C-fogás). Úgy helyezkedjenek el az ujjaink a bimbóudvar körül, hogy a babát ne zavarják a ráharapásban.
• Ösztönözzük a babát, hogy minél szélesebbre nyissa a száját, úgy, hogy azt könnyedén megcsiklandozzuk a mellbimbóval. Ráharapáskor olyan szélesre kell nyitnia a száját, mintha ásítana.
• Amikor nagyra tátotta a száját, húzzuk őt olyan közel, hogy az egész bimbóudvart a szájába tudja venni. Ha már elkezdett szopni, tartsuk olyan közel, hogy az orra és álla hozzáérjenek mellünkhöz. Ha nem kapna levegőt, húzzuk a testét még közelebb magunkhoz, s így az orra kiszabadul.

Helyes ráharapás esetén a szoptatás nem fáj. Ennek érdekében lehet, hogy a mellretételt többször is gyakorolnunk kell majd. Ha fájdalmat vagy kényelmetlenséget éreznénk, szakítsuk meg a szopást. Ujjunkat helyezzük a baba szájzugába, húzzuk el a mellünket, és kezdjük újra az egészet. Lehet, hogy a babának szélesebbre kell nyitnia a száját vagy közelebb kell őt húznunk magunkhoz. Néhány csecsemő gyorsan beletanul, másoknak több időre van szükségük. Előfordulhat, hogy minden etetésnél többször is kell próbálkoznunk, míg végre kényelmesen szoptathatunk.

Megéri az erőfeszítést, ha a korai hetekben megtanítjuk az újszülöttet jól ráharapni a mellre. Ezzel nemcsak a mellbimbó kisebesedését előzhetjük meg, hanem biztosak lehetünk abban is, hogy a baba a lehető legtöbb tejet kapja erőfeszítéseiért cserébe, és így beindul az egészséges tejtermelődés. Rövid időn belül mindez gyorssá és automatikussá válik, nem kell minden lépést külön végigcsinálnunk. De addig is minden etetésnél szánjunk időt arra, hogy segítsünk babánknak mindezt jól megtanulni.

Várjunk, amíg a csecsemő abbahagyja a szopást az egyik mellen; minden etetéskor mindkét mellből szoptassunk!

Ha a baba jó helyzetben és helyesen szopik, nincs okunk arra, hogy korlátozzuk a szoptatás idejét. Hagyjuk a babát azon a mellen, amelyikből elkezdett szopni, amíg magától abba nem hagyja a szopást, akár úgy, hogy elengedi a mellet, akár elalszik. Ekkor ajánljuk fel neki a másik mellet is. Lehet, hogy elfogadja, ha nem, úgy is jó.

Honnan tudjuk, hogy eleget szopott-e a baba?

Egy-két nedves pelenka naponta, az első pár napban azt jelzi, hogy a baba eleget eszik. Az újszülött ekkor szabadul meg a mekóniumtól is (zöldesfekete, kátrányszerű széklet), ami születése előtt termelődött a beleiben.

Egy kevés súlyveszteség normális az első napokban.

Teljesen normális, ha egy újszülött születési súlyának 10%-át elveszíti az első három-négy napban. Pl.: egy 3400 grammos babánál a súlyveszteség 340 gramm, így testsúlya 3060 gramm lesz.

Ennek a normális súlyvesztésnek egyik oka az, hogy a babák folyadéktöbblettel születnek, amit elveszítenek az első napokban. Ha a mama tejtermelése beindul a harmadik-negyedik napon, a baba hízni kezd. Ezek után a súlygyarapodást a legkisebb súlytól számítjuk, nem pedig a születési súlytól.

Nincs szükség a mell és a mellbimbó különleges kezelésére.

Semmilyen lemosóra, bőrápolóra vagy krémre nincs szükség, amíg szoptatunk. Csak locsoljunk egy kis vizet a mellünkre és a mellbimbóra zuhanyozáskor vagy fürdéskor. Kerüljük a szappant, az alkoholos vagy más összehúzó hatású szereket, mert szárítják a bőrt, és hozzájárulhatnak a mellbimbó kisebesedéséhez.

Ha a mellbimbó kisebesedik, próbálkozzunk a Lansinoh ® márkanév alatt árusított tisztított, módosított lanolinnal. Alkalmazzunk egy kis mennyiséget etetés után, melyet nem kell eltávolítani a következő szoptatás előtt. Más krémek vagy balzsamok gyakran tartalmaznak olyan alapanyagot, amely árt a babának. Ha nem múlik a fájdalom, vegyünk igénybe segítséget, hogy helyesen tartsuk a babát szoptatáskor, és jól harapjon rá a mellre.

A tejtermelés beindulása

Több tej, puhább mellek

Valamikor a második és az ötödik nap között (általában a harmadik vagy negyedik napon) a tejtermelés beindul. Néha ezt úgy emlegetik, hogy „tejbelövellés”, de igazából az anya mellében már a szülés óta van tej.

Ha az édesanya gyakran mellre teszi újszülöttjét az első pár napban, azt a bizonyos teltséget vagy mellfeszülést nem biztos, hogy érezni fogja, amikor a tej „belövell”, vagyis beindul. A tejtermelés akkor indult be, amikor a babának több nedves pelenkája és széklete van. Néhány baba ettől kezdve rövidebb ideig is szopik. Teljesen normális, ha a mellünk teltebbé, nehezebbé és puhábbá válik.

Mellgyulladás

Néhány édesanya melle nagyon teltté és feszültté válik, amikor az anyatej mennyisége nő. A mellgyulladás jele a duzzadt, forró, vörös és fájdalmas mell, ami a többlet vérnek és folyadéknak (anyatej) köszönhető. Azonnal kezeljük a begyulladt mellet. Szoptatás előtt tegyünk rá meleget, óvatosan masszírozzuk a mellbimbó irányában; szoptassunk gyakran, minden 1,5-2 órában; alkalmazzunk hideg borogatást az etetések között, hogy visszaszorítsuk a gyulladást és a fájdalmat. Azonnali kezeléssel a mellgyulladás nem tart tovább 12-48 óránál.

Ha a baba nem tud ráharapni a gyulladt mellre, fejjünk ki egy kis tejet, hogy a bimbóudvar puhábbá váljon. Amennyiben a baba nem szopik eleget ahhoz, hogy mindkét mell megkönnyebbüljön, fejjünk kézzel vagy mellpumpával, amíg a mell puhábbá nem válik. Kényelmes melltartó viselése (ne legyen túl szoros, de azért eléggé tartson) szintén segíthet. A folyadékbevitelt nem kell korlátoznunk.

A kézi fejés

Helyezzük hüvelykujjunkat mellünk fölé, másik négy ujjunkat mellünk alá C alakban. A hüvelykujj és első két ujjunk 2,5-3,5 cm távolságra legyen a mellbimbótól. Nyomjuk ujjainkat mellkasunkba, miközben a hüvelyk- és többi ujjunkat egymás felé nyomjuk. Mindezt ritmikusan végezzük. Ujjainkat ne csúsztassuk a bőrünkön. A C-fogást alkalmazva, kezünkkel járjuk körbe a mellbimbó egész környékét, hogy ezáltal minden csatornát elérjünk. Miután az egyik mellet 3-5 percig így fejtük, ismételjük ugyanezt a műveletet a másik mellünkön is, majd mind a kettőn még egyszer. Ez a váltva fejés segíti a tejcsatornák hatékonyabb kiürülését, és minden alkalommal egyre több tejet fogunk tudni kifejni.

Eleget evett-e a baba?

Sok édesanya aggódik, hogy elég teje van-e, még ha alaptalan is a félelmük. A tejtermelés beindulása után számos módon bizonyosodhatunk meg arról, hogy gyermekünk eleget eszik.

• A babának legalább 6-8 nedves pelenkája (5-6 eldobható) lesz naponta, és minimum két széklete. A szoptatott babák széklete általában laza és formátlan, mint a borsóleves, és sárga-sárgászöldtől a sötétig minden előfordulhat. Sok babának hathetes kortól kezdve kevesebbszer van széklete.
• Legalább 10-20 dekát hízik hetente, ill.45 dekát havonta. A súlygyarapodást a legalacsonyabb súlytól számoljuk ( a baba súlya a harmadik vagy negyedik napon), és nem a születési súlytól.
• Rendszeresen szopik, általában 8-12-szer naponta. A kevesebb szopás sem gond, ha eleget hízik a babánk.
• Egészségesnek néz ki, jó a színe, bőre feszes, „kitelik”, növekszik, valamint éber és aktív.

Hogyan néz ki az anyatej?

A szülés utáni első három-négy napban a kolosztrum sárga vagy aranyszínű. A harmadik vagy negyedik naptól, amikor a tej már „belövellt”, az anyatej keveredik a kolosztrummal, amitől a tej tejszínszerűen sűrűvé válik. A következő héttől egyre kevesebb és kevesebb kolosztrum termelődik, amíg - kb. a baba kéthetes korára - az érett anyatej teljesen felváltja a kolosztrumot. Összehasonlítva a bolti, homogenizált tehéntejjel, az érett emberi tej hígnak és vizesnek tűnik, de a csecsemőnek ez a tökéletes táplálék.

Igény szerinti szoptatás: táplálék és megnyugtatás

Az első hetekben szánjunk sok időt a szoptatásra. Ha nyűgös a babánk, próbáljuk szoptatással megnyugtatni. Születése előtt soha nem érzett éhséget, és egy újszülöttnek kicsi a gyomra. Mindegy, mikor evett utoljára, nyugodtan megszoptathatjuk újra. A szoptatott babát nem lehet túletetni. A szoptatás a baba minden igényét kielégíti: közelséget, megnyugtatást és táplálékot nyújt. Így az első hetek időszaka mindenki számára nyugodtabb és boldogabb lesz.

A rendszeres szoptatás egészséges tejtermelést eredményez. Mivel a tejtermelés a kereslet-kínálat elvén működik, így minél gyakrabban szopik a baba, annál több tej termelődik. A legtöbb újszülött legalábbb 10-12-szer szopik 24 óra alatt. De természetesen a babák szopási szokásai különbözőek.

Felébresszük-e a babát, hogy megszoptassuk? Előfordul, hogy négy-öt órát is alszik egyszerre a baba, és nem tűnik éhesnek, amikor felébred. Ha kevesebb nedves pelenkája és széklete van, mint szokott, vagy nem hízik eleget, lehet, hogy minden két-három órában fel kell ébresztenünk, hogy megszoptassuk.

Főleg az első pár hónapban a legtöbb baba többször felébred éjjel, hogy szopjon. Ha a mienk végigalussza az éjszakát, valószínűleg gyakrabban kell majd szopnia napközben. A kizárólag szoptatott babákkal az éjjeli etetések egyszerűbbek, mert nincs főzőcskézés vagy várakozás. Ha kéznél van a baba, ki sem kell szállnunk az ágyból, csak odahúzni magunkhoz és megszoptatni. Átpelenkáznunk sem szükséges, amennyiben melegben van.

Ahogy nő a baba, nő a gyomra is, és az újszülött, aki régen „egyfolytában” csak szopott, nemsokára új szopási szokásokat vesz fel. Az első 4-6 hét az összeszokás ideje mindenki számára. Az újszülött jelzéseit követve biztosak lehetünk abban, hogy igényeit kielégítjük, ezáltal megfelelő lesz a tejtermelés, ami minden édesanya számára megnyugtató.

További információk

Ez a füzet csak bevezető a szoptatás első hetében felmerülő legszokványosabb kérdésekre. Sok más tudnivaló van még a szoptatásról, ami segít elkerülni a gondokat, vagy segít megoldani a problémákat. Az édesanyák úgy tapasztalják, hogy minél többet tudnak a szoptatásról, annál könnyebb és örömtelibb élményt nyújt számukra és babájuknak is.

Az egyik legjobb módja annak, hogy a szoptatásról többet tudjunk meg - legjobb már várandósan -: ellátogatni a helyi La Leche Liga-csoportba. Ott tanulhatunk más szoptató édesanyák tapasztalataiból, megvehetjük az LLL könyvét, „A szoptatás művészeté”-t, valamint igénybe vehetjük a csoport könyvtárát.

A találkozón megismerkedhetünk a helyi LLL-vezetőkkel, akik telefonon mindig elérhetők, hogy válaszoljanak bármilyen szoptatással kapcsolatos kérdésünkre és aggodalmunkra.

Írta: Nancy Mohrbacher

Fordította: Magyar Judit