Nekem első gyerkőc, úgyhogy nagyon izgultam, hogy észreveszem-e időben, hogy megindult a szülés, mert ugye fel kellett érnünk Pestre Tatabányáról...Pont Húsvét hétfőn kezdődött, fájdogált a hasam, kissé jobban, mint a megelőzőekben, de főleg a derekam (kersztcsontom)-délután kezdett rendszeres lenni, úgyhogy leültem Picur ruháit vasalni meg kórházi csomagot pakolni! Este 8-ra mentünk az Istvánba, ahol azt mondták, hogy menjünk haza, teljesen zárt a méhszáj, ctg is uncsi...Úgyhogy elmentem tesómhoz Csepelre (gondoltam, hogy Manó még jelentkezik)2 óra múlva nem bírtam, visszamentünk, akkor már 3 cm-re ki voltam nyilva, úgyhogy egyből szülőszobára mentünk.

Fél egykor burkot repesztettek és hívták a dokimat (aki maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet).Mikor odaért kissé lelassultak az események, mert a tolófájások nem voltak elég erősek és Ákos is mindig visszatáncolt a "kijárattól"...Ez volt a legkellemetlenebb része  

3kor kaptam infúzióba fájáserősítőt, meg aztán meghallottam a vákuum szót, úgyhogy minden erőmet összegyűjtve 4kor megszületett Ákos...én toltam, doki pocimat nyomta, a szülésznő meg az ügyeletes meg "lent" dolgozott.Nem volt semmi 

Aztán ahogy kibújt az valami csodálatos érzés!   Gyönyörű volt, egyből felsírt, aztán odatették a mellemre és elcsendesedett.Sosem felejtem el ezt a pillanatot.semmihez sem fogható érzés...  

Gátat kicsit vágni kellett, de az egyáltalán nem fájt...felszívódós cérnával varrtak meg, úgyhogy a varratszedést is megúsztam...

Dióhéjban ennyi...hirtelen jött, de legalább nem volt időm izgulni...