Reggel a doki megállapította, hogy 3 centire tágultam, és déluánra meglehet a baba, ha mi is szeretnénk. Én benne voltam, burkot repesztett, és mentünk a szülőszobára. Fél tíztő már egyre erősebb fájások jöttek 1-2 percenként, a következő órákat végig dúdoltam, énekeltem, kiabáltam, ordítottam... Főleg labdán vajúdtam és a férjem nyakában lógva, állva. Du 1 előtt nemsokkal eltűnt a méhszáj, elkezdődtek a tolófájások. Sajnos szülőszék nem volt, fekve, felhúzott lábbal kellett tolni. elég lassan haladt előre a fejecske, de 2 előtt 10 perccel már majdnem kibukkant. Ekkor már a szülésznő és a doki is segített két oldalról, a fejemet Nagyzsolt tartotta. Egy-két nagyobb tolás és kibújt Kiszsolti feje, megfoghattam, mennyei volt. A következő tolással a válla is. Ekkor sajnos belilult a feje, mert jó nagy baba, széles vállal. De kicsúszott, és a hasamra tették. A férjem sírt, én azt sem tudtam, mi történt, de hiheteltlen boldog voltam persze. Aztán elvágták a köldökzsinórt, mosdás öltözés, majd jöttek vissza Zsoltok. Én egész testemben remegtem még, aztán szépen lenyugodtunk. Csodálatos 2 órát töltöttünk hármasban, szopizva.
Gátmetszés nem kellett, az olajunkkal meleg borogatással segített a szülésznő, ami nagyon sokat segített. Csak egy pici repedés lett a hüvelybemenetnél, amit összeöltött a doki.
Fájdalomcsillapítást se kértem, csak egy méhszájlazító injekció volt.

Összességében fájdalmas, gyönyörű, leírhatatlan élmény volt.